A manga (漫画) a képregény japán nyelvű általános elnevezése, Japánon kívül a japán mangák jellemző stílusában készített képregényekre használják, szűkebben csak a Japánban készültekre. Alkotóit mangakáknak hívják.

A klasszikus japán ukiyo-e festészet és a nyugati művészeti hatások találkozásából fokozatosan jött létre, míg mostani jellege kialakult, s a köztudatban – főképp Japán határain kívül – összeforrt a japán popkultúrával.

FORMAI SAJÁTOSSÁGOK

A japán írás jobbról balra halad, a mangák is ilyen formában olvasandóak. Ez a nyugati terjesztésnél nehézségekkel járhat, mivel ez elsőre szokatlan az európai és az amerikai olvasóközönségnek. Erre egyik megoldás a lapok tükrözése, de ez olyan próblémákat okozhat mint hogy a szereplők így rossz oldalukon hordják a kardjukat, és az eredeti szerzők elképzelése is sérülhet - sokan ezért nem is járultak hozzá munkáik ilyen módosításához. Ezen okokból a mangák más nyelvű változatainak többsége eredeti formájában jelenik meg, mint Magyarországon is.

Jelenleg Japánban a legnagyobb példányszámában kiadott írásos média a manga. Méretük és hosszuk igen eltérő lehet, akár ezer oldalastól a mellényzseb méretűig széles skálán mozog. A mangák nem kizárólag kötetekbe foglalva találhatóak meg, a különböző presztízsű manga folyóiratok is közölnek sorozatokat, heti és havi rendszerességgel.

A jelenlegi manga irányzat egyik legmeghatározóbbja a Weekly Shonen Jump, amely az évek során olyan jelentős művek népszerűsödését segítette elő, mint a Ruróni Kensin, Saint Seiya, Hikaru No Go, Naruto, One Piece vagy a Dragon Ball.

KÜLÖNLEGES JELZÉSEK

• Cseppecske, vagy cseppek a homloknál és halántéknál zavart, értetlenséget és szkepszist jelképez (ez egyike a legszélesebb körben felismert manga-megoldásoknak).
• Hanyattvágódás, vagy átmenetnélküli esés a földre a váratlan ostobaságokra, ironikus eseményekre adott reakció.
• A legerőteljesebb érzelemkifejező forma a szem. Ez számtalan módon változhat, két felfelé ívelő félkör (boldogság, öröm), lefelé ívelő félkör (bánat, szomorúság, csalódottság), két apró pici fekete ponttá sűrűsödés (értetlenség, meglepettség) stb.
• Az egyik orrlyukban lévő buborékocska azt jelzi, hogy az alany alszik.
• A pupilla teljes eltűnése és a szem kifehéredése az önkontroll elvesztését fejezi ki. kivétel ezalól a nagy kikerekedő fehér szem, több körülvonalazással, ami ijedtséget, döbbent szóhoz nem jutást és pánikot fejez ki, legtöbbször komikus kontextusban (komolyabb hangvételű mangákban, persze képkörnyezettől függően hangsúlyosabbak a negatív érzelmek és ritkán kapnak humoros felhangot).
• Négy, kereszt alakban elhelyezett derékszög a homlokon vagy az öklön dühöt, vagy bosszúságot fejez ki, általában a megfelelő arckifejezéssel kísérve, leggyakrabban ironikus megjegyzésekre adott válaszként.
• Orrvérzés, erotikusan befolyásoló vagy felajzó eseményeknél
• A kép telején vagy az arc felső részén való elsötétülés a fentről lefele haladó függőleges fekete vonalak jelezhetik a zavart, ledöbbentséget

NEVÉNEK EREDETE

A kifejezés jelentése szószerinti fordításban "véletlenszerű képek" vagy "vázlat" de mostanra a szótárakban is csak képregény címszóval van feltüntetve. A szó két kandzsiból, avagy kínai eredetű japán írásjegyből tevődik össze ilyeténképpen: 漫画, hiragana átírata まん(man)が(ga), katakana írásrendszerben pedig マンガ. Az első írásjegy önálló jelentéssel szövegösszetételben nem bír, összetételben viszont lehet: "nem szándékos"," véletlen", "romlott". A második jel rendelkezik önálló olvasattal, amely képet jelent, s egyszerűenえ "e" a beszélt nyelvben. Érdekességképpen megemlíthető, hogy egyik elődje elnevezésében, az ukiyo-e olvasatában is megfigyelhető az "-e" végződés, jelentése majdhogynem teljesen egyezik, viszont egy egész másmilyen kandzsival írják: 浮(uki)世(yo)絵(e).

TÖRTÉNELME

Az első mangára emlékeztető művészi megoldások igen messzire, a XII. századra vezethetők vissza. A fametszetek nagyfokú népszerűsödésével aztán a XVIII-XIX. század folyamán kialakult stílus bizonyos szembeötlő jegyei öröklődtek tovább, hogy a nagy változások korának Japánjában kialakuljanak az irányadó elvek a képregényekkel kapcsolatban, s elterjedhessenek, mint népszerű árucikk. A manga kifejezés ellenben nem a II. világháború után keletkezett, hanem az Edo kori Japán (az 1800-as évek egy olyan kora Japánban, amikor a fametszetek igazi reneszánszukat élték) egyik nagy ukiyo-e festőművészének, Hokusai Katsushikának köszönhetően került először köznapi használatba, az úgynevezett, és széles körben elismert 'Hokusai manga' stílusmegjelölésű alkotások nyomán.